AMIKOR ELVESZÍTJÜK A KAPCSOLATOT ÖNMAGUNKKAL
Mikor veszítjük el a kapcsolatot önmagunkkal?
Az "elvesztettem önmagam" érzés nem egyik napról a másikra alakul ki. Inkább fokozatos folyamat. Apró elhajlások, kompromisszumok, elfojtások következménye.
Ilyen pl.
1. Gyermekkorban
Már gyerekként megtanuljuk, hogy bizonyos viselkedésekért szeretnek, másokért megszidnak. A belső igazságaink helyett azt tanuljuk: hogyan kell viselkedni.
"Ne sírj, az gyengeség."
"Légy jó kislány/kisfiú!"
"Ne legyél ilyen érzékeny."
Ezek a mondatok apránként elkezdenek elválasztani minket a valódi érzéseinktől és vágyainktól.
2. Túlzott megfelelési kényszer
Felnőttként sokszor nem merünk önazonosak lenni, mert:
Félünk a konfliktustól.
Attól tartunk, hogy elutasítanak.
Úgy érezzük, mások elvárásaihoz kell igazodnunk (család, munkahely, társadalom, közösségi média).
A megfelelés mögött gyakran az a meggyőződés áll: "Ha önmagam vagyok, az nem elég." Ez a hit szinte biztosan elvág minket az igazi ÉN-ünktől.
A közösségi média nap mint nap különféle ideálokat közvetít felénk – legyen szó külső megjelenésről, életstílusról, sikerről vagy viselkedési normákról. Ezek az ideálképek gyakran mesterségesen felépítettek, torzítják a valóságot, és azt sugallják, hogy csak akkor vagyunk értékesek vagy elfogadottak, ha ezeknek megfelelünk. Ez az elvárás könnyen eltávolíthat minket saját, belső értékeinktől és valódi énünktől, hiszen ahelyett, hogy önmagunkat keresnénk, mások által meghatározott szerepekbe próbálunk beleilleszkedni.
3. Túlélő üzemmód
Amikor stresszes, krízishelyzetekben vagyunk (pl. válás, trauma, betegség, munkahelyi nyomás), a túlélésre koncentrálunk. Ilyenkor háttérbe szorulnak a belső szükségleteink, és hosszú távon azt vehetjük észre: már nem is emlékszünk rá, kik voltunk azelőtt.
4. Automatizmusok, megszokások
A mindennapi rutin, a rohanás, az állandó információáradat is könnyen eltávolíthat saját magunktól. Nincs időnk megállni, figyelni, kapcsolódni belül. Csak tesszük a dolgunkat – de közben valami elveszik.
Honnan tudhatjuk, hogy eltávolodtunk önmagunktól?
Ez az érzés sokféle formában jelenhet meg:
Fásultság, motiválatlanság.
Belső üresség érzés.
Állandó bizonytalanság döntések előtt: "Valóban ezt akarom?"
Kapcsolatokban való eltávolodás, elidegenedés.
Önazonosság hiánya: úgy érezzük, mások szemében "valaki vagyunk", de belül nem érezzük magunkat ugyanannak az embernek.
Gyakran nem tudjuk pontosan megfogalmazni, mi a gond – csak azt, hogy valami nem stimmel. Mintha lenne egy finom repedés a lelkünk falán, amin keresztül lassan elszivárog az életkedv, az öröm, a hit önmagunkban.
Köszönöm, hogy velem tartasz!
Erről szóló előadásomat hallgasd meg a RITZ ANDI TUDATOSSÁG PODCAST-ben.
További szép napot!
Ritz Andi
Csatlakozz hozzánk AZ ÉLET TITKAI Facebook csoportba!
